Korona helyett csend

Pizsipartit adtunk. A lányom legjobb barátnője volt a vendégünk, és a kitüntetett alkalomra nagyon különleges esti mesét szerettem volna mondani a kisasszonyoknak. Néztem ezeket az erős jellemű lányokat, és azt kérdeztem magamtól, miért is kellene a nőknek mindent elfogadniuk, amit rájuk mér a sorsuk? Miért is ne választhatnák a járatlan utakat? Miért kellene tehetetlenül szenvedniük olyan helyzetekben, amik számukra nem komfortosak?

Engem még nem így neveltek, nagyon nehéz is nemet mondanom, határokat húznom, és saját igényeimet előtérbe helyeznem. De ez nem azt jelenti, hogy ugyanazt szeretném tovább adni.

Szeretném, hogy a fiatalabbak számára igenis opció legyen a saját útjuk, meggyőződéseik, és büszkén kihúzott vállakkal fordíthassanak hátat olyan helyzeteknek, amelyektől joggal menekülnek.

Feküdtem a lányok mellett, néztem a lámpafényt, és szőttem a mesefonalat. Akkor született meg a Szivárványmogyoró meséje, ami végül sokkal több lett feminista szónoklatnál. Egy nem mindennapi királyság, egy komplex apa-lánya kapcsolat, egy síron túl is fonódó szeretetszál, és még megannyi réteg meséje lett.

Köszönöm az Író Cimboráknak, hogy közzé tették, Németh Eszternek és Miklya Zsoltnak, hogy szerkesztették, Frankó Bettának és lányainak, hogy őszintén véleményezték, Weiner Lizának, hogy illusztrálta, lányomnak, hogy elhívta hozzánk a barátnőjét, és megkért, meséljek nekik.

Olvasd el legújabb mesémet itt!

Weiner Liza illusztrációja